A 11. osztályos gimnazistáknak először a fakultációs órák kiválasztásakor kell megfontolniuk, hogy milyen irányba is szeretnének továbbtanulni.
Van, aki már az ezt megelőző évben is pontosan tudja, hogy merre szeretne továbbmenni. Ugyanakkor van olyan is, aki listákat írva próbálja kiválasztani azt a tantárgyat, amiben a legjobban érdekelt. Így volt ez a Szent László Gimnázium egyik diákjával is. Ránézésre teljesen átlagosnak néz ki. Barna haja, barna szeme és 170 centiméteres magassága tökéletesen belepasszol a közép-európai átlagba. Tulajdonságaiban azonban eltér többiektől. A legtöbb embert be lehet határozni az érdeklődési körük alapján legalább annyira, hogy humán vagy reál beállítottságú. De mi van akkor, ha valaki a továbbtanulása előtt történelem és matematika fakultációra megy, mert mindkettő oldal érdekli? Ez esetben kipróbálja magát mindkét oldalon. A hétköznapi, kettős beállítottságú emberünk is így tett, és hamar rá kellett jönnie, hogy amit eddig matematikának hitt, az csak a jéghegy csúcsa. Az új közegben a tempó sokkal gyorsabb, a magyarázat és gyakorlások sokkal kevesebbek, az elvárások pedig egyre magasabbak. Valamilyen érthetetlen oknál fogva mégis élvezi ezt az új közeget. Igen, rendszeresen szenved, és hülyének érzi magát, hiszen csoporttársai olyan dolgokat tudnak, amikről ő eddig életében sose hallott. Lehet azért, mert már 3 éve emelten tanulták a tantárgyat, de lehet, hogy csak ennyivel jobban értik a számok világát. Mégis ez egy kihívás a számára, amit meg szeretne teljesíteni a következő egy évre.
Beállítottságát tekintve az emelt matekórák után sem jutott dűlőre, de lehet, hogy ez nem is baj. Hiszen a „magolósabb”, évszámokkal és személynevekkel cifrázott töri tananyag, és a logikus, összefüggéseket és képleteket rejtő matek tananyag tökéletesen kiegészítik egymást.